Októbertől játsszák A gát című darabot a studióban a Csiky Gergely Színházban, ahol mi is megnéztük az előadást. Galéria: http://kaposvariprogramok.hu/agat
A történetek sokfélék lehetnek. Vidámak. Szomorúak. Viccesek. Hátborzongatóak. Nevetségesek. Tragikusak. Titokzatosak. Könnyfakasztóak. Egy biztos a történetek fontosak. És mindenkinek van egy története. Egy olyan sztorija, ami csak az övé, amit úton útfélen mesél mindenkinek, de lehet, hogy élete végéig őrzi magában és soha nem osztja meg senkivel.
A gát című darab Írországban játszódik egy kocsmában, ahová egy kedves, hallgatag és nagyon vonzó nő érkezik a helybeli férfiak közé. Az előadás öt ember történetét meséli el, vagyis inkább az öt ember – négy férfi és egy nő- mondja el a saját történetét a tűz körül. Nyilván ez nem hangzik valami izgalmasan, de ahhoz, hogy egy színdarab elvarázsolja az embert nem szükséges nagy csinnadratta vagy látványos akció és díszlet.
Ebben az előadásban nincsenek nagy gesztusok, túlzások, nem változik a színpadkép sem, nem énekelnek benne és nem is táncolnak, visszafogottan egyszerű az egész. A szereplők hétköznapi emberek, lehetnének akár az ismerőseink vagy a szomszédaink is, esendőek, sebezhetők és vágynak a szeretetre, megértésre. A történeteik segítségével pedig ablakot nyitnak saját belső világukra, ezen a különleges estén kicsit beengedik a másikat, no és persze a nézőket is, az életükbe, gondolataikba.
A gát lassan indul, pillanatról pillanatra viszi bele a nézőt a történetbe, a szereplők ismerkednek, beszélgetnek, sztorizgatnak, ugratják egymást, no és persze isznak. Ahogy halad az idő úgy fogy az alkohol, úgy gyűlnek a poharak az asztalon és úgy szakad ki egy-egy szereplőből a Történet. A nagybetűs, ami akkora hatást tett rájuk, hogy az egész életükön nyomot hagyott.
Mészáros Sára alakítja az idegen nőt, aki megjelenésével felkavarja az állóvizet és arra készteti a férfiakat, hogy elmeséljék ezeket a különös történeteket. A színésznő egyébként nagyon szépen játszott, elegánsan, visszafogottan és hitelesen.
A gát nem hatásvadász darab, nem arra törekszik, hogy elkápráztassa az embert, hanem finoman, lépésről lépésre jut le a lélek mélyére, hogy aztán onnan valami olyasmit ásson elő, ami váratlanul és erőteljesen csap le az érzelmekre. A Gát olyan előadás, ahol a sorok között is kell olvasni, nem mond el mindent a szöveg, a színészek játéka, metakommunikációja, az időtényező, a térbeli mozgások, és a befogadó gondolatai, reakciói teszik teljes egésszé az élményt.