Interjú Pásztor Annával

Teltházas koncertet adott az Anna and the Barbies zenekar Kaposváron a HangÁrban. Pásztor Annát a zenekar frontasszonyát próbáltuk mikrofonvégre kapni az este folyamán, amely meglehetősen küzdelmes munka volt, de végül is sikerült elcsípni a koncert után.

Egy röpke negyedóra erejéig bekukkanthattunk a zenekar színpadon kívüli életébe, amely nem is annyira különbözik attól, amit a színpadon látunk, mivel az öltözőben finoman szólva is pezsgett  hangulat.  Anna  a kanapén a szupermagas sarkú csizmáját hámozta le magáról, a fiúk egymással poénkodtak, meg velünk, mindenki laza volt és nagyon közvetlen. Annyit leszögezhetünk, hogy a srácoknál nem csak a koncert buli, hanem úgy általában a zenekari lét is, Anna pedig igazán közvetlen és magával ragadó személyiség, aki nem szeret körülményeskedni sem pedig mellébeszélni eközben pedig ügyesen egyensúlyozik a rockdíva és az anyuka szerepkör között.

- Amikor létrehoztátok ezt a zenekart, számítottatok arra, hogy ennyire sikeresek lesztek?

Reméltük. Őszintén szólva nem nagyon terveztem előre, hogy majd mi lesz ha eltelik öt év vagy hét, hanem csak tettem a dolgomat, csináltuk, ami nekünk tetszett. Igazából több, mint 10 éves a zenekar és nagyon örülünk mivel úgy tűnik bejött a dolog. Az első perctől kezdve imádom ezt a zenekart, imádom ezt csinálni, szóval akár még irigy is lehetnék önmagamra.

- Mindig nagyon látványosak a fellépő ruháid, néha már-már szürreálisak.  Miért fontos ez neked?

- Ezt egyrészt azért csinálom, mert szórakoztat. Másrészt egy átvedlés egyik létből a másikba, segít az átalakulásban. A színpadi létbe való átmasírozás ez. Igazából sokat dolgoztam színházban, meg szeretek beöltözni, és ezekkel a színpadi ruhákkal és sminkekkel egy másik színem jön elő. Egy másik énem ha úgy tetszik.

- Nagyon sok szerepben helyt kell állnod, anya, énekesnő... Mennyire nehéz ezek között lavírozni?

- Nehéz. Nehéz 24 órában anyának lenni és 24 órában zenekarvezetőnek lenni és közben még jönnek járulékos dolgok is. Szóval nehéz, de nem lehetetlen, hiszen még lélegzem. De ehhez kell egy nagyon komoly háttér.

- A kisfiad szereti a zenéteket?

- A hasamban végighallgatta 60 koncertünkt, úgyhogy a zenénket már nagyon jól ismeri. Aztán amikor megszületett volt egy csomó akusztikus koncerten, és mindegyiken szépen bealudt. 6 hetes volt, amikor az első koncertünkre eljött, de mindig alszik. Az első nótán bealszik az utolsón meg felébred. Ő most egyébként 15 hónapos és próbálunk annyi időt vele tölteni amennyit csak lehet. Persze ez nem egyszerű, de összedolgozik a család, a párom, a nagymama...

- Szerinted mennyi férfi vállalna ekkora részt a gyereknevelésből, mint a párod? 

- Kevesen. Nagy szerencsém van a párommal. Imádom. De azt gondolom, hogy az ilyen típusú férfiakból egyre több lesz. Szükség van rájuk. Fontos, hogy a férfiak és a nők egyenrangú partnerek legyenek az élet minden területén. Az is lényeges, hogy a nők ki tudjanak teljesedni, mert nagy szükség van ma a női energiákra.