November végén mutatják be a Csiky Gergely Színházban a Becsületbeli ügy című darabot a stúdióban Fándly Csaba rendezésében. Galéria:http://kaposvariprogramok.hu/becsuletgaleria
Négy fiatal – két lány, két fiú- egy pszichológus és egy bűntény. A lányok vagányak, bevállalósak és nagyon menők, illetve ilyennek akarnak látszani, a fiúk bevándorlók, törökök és iszonyatosan önérzetesek. Elmennek kirándulni, de a shoppingolós, mozizós vidám nap tragédiával végződik. A darab elején egy pszichológus kezdi el faggatni a török fiút, akit a gyilkossággal vádolnak, és ezek a dialógusok rajzolják meg a történet keretét, amiben kibomlik egy becsületbeli ügy. A történet egy gyilkosság körül bonyolódik, de korántsem egy krimit láthatunk, sokkal inkább társadalomkritikát, egyfajta korrajzot.
A Becsületbeli ügy kényes témákat érint és több szintű konfliktusokat dolgoz fel. Az egyik ilyen konfliktus a féfiak és nők között feszülő ellentét. Vannak a lányok, akik adják a kemény csajt, húzzák a fiúkat, buliznak, cigiznek, lefekszenek ezzel-azzal, közben sebezhetők és rettenetesen vágynak a szeretetre, és vannak a fiúk, akik bevándorlók, a nőket nem tekintik magukkal egyenrangúaknak és mindennél jobban vágynak a tiszteletre. Ha ez a két ellenpont találkozik, elindulnak a spekulációk és megkezdődik a játszma. A lányoknak csak játék, nem veszik komolyan az egészet, a fiúk viszont annál inkább, eddig elfojtott érzéseik fortyogni kezdenek, eltemetett sérelmeik felszínre kerülnek, ami végül gyilkossághoz vezet.
A másik konfliktus a kultúrák között húzódik. Vajon át lehet-e hidalni két gyökeresen különböző gondolkodásmódot, meg lehet-e változtatni évszázados beidegződéseket, lehet-e a különbségek ellenére együtt élni békességben, úgy, hogy közben elkerüljük a teljes asszimilációt. Át tudunk-e lépni az előítéleteink zűrös halmazán, hogy valakiben egyszerűen az embert lássuk, és ne azt a szerepet, amit felvesz, vagy el kell játszania. Az előadás erre nem ad választ, inkább leír egy szituációt, egy olyan helyzetet, amibe Európa éppen most sodródik bele a migráció miatt.
Az előadás nagy előnye, hogy nem akarja ránk erőltetni a tanulságokat. Elmesél egy történetet, egy örökérvényű történetet férfiakról és nőkről, de közben felvillant még rengeteg színt, felvet sok egyéb problémát, és feltesz néhány kellemetlen kérdést.
A színészek fiatalok - Mohácsi Norbert, Szvetnyik Kata, Benedek Dániel és Érsek-Obádovics Mercédesz – kivéve a pszichológust alakító Kelemen Józsefet és mindannyian jól játszanak. A színpadkép meghökkentő, de az absztrakt fehér háttér kiemeli a történetet térből és időből, segít a nézőnek elvonatkoztatni, hogy az események mögé tudjon tekinteni és felfedezze a mélyebb összefüggéseket. A hang, a zene, a világítás a jelmez nagyon mai, modern, ami közelebb hozza a fiatalabb generációhoz az előadást, az idősebbeknek pedig segít abban, hogy jobban megértse a fiatalabb generációt.
A Becsületbeli ügy olyan előadás, ami beférkőzik az néző gondolataiba és arra készteti, hogy tekintsen a dolgok mögé, próbálja jobban megérteni, hogy vajon mi hajt valakit, mi vezérli a cselekedeteinket és komolyan elgondolkozzon azon, hogy különböző kultúrájú és hátterű emberek élhetnek-e egymással békességben. Önök szerint?
Fenyő Zsuzsa