Szita Károly ünnepi köszöntője

Március 15. alkalmából olvassátok el Szita Károly polgármester ünnepi köszöntőjét!

Különleges nép a magyar. Erőt nyer abból is, ami másokat talán elpusztítana. Nándorfehérvár sikere mellett erőt nyer Mohács pusztításából is. 1848 márciusa után erőt nyer 1849 aradi vértanúságából is. A kiegyezés hozta prosperáló monarchia után pedig erőt nyert annak 1918-as széthullásából, majd hazánk éppen száz évvel ezelőtti, trianoni megcsonkításából is. De ugyanígy történik 1956-ban is, amikor a forradalom dicső napjait követően az álmokat vérbe fojtó szovjet tankok sem törik meg a magyart.

Vagyis – Mindszenty hercegprímással szólva – legyőzetve győzünk mindannyiszor, amikor nem pénzért, nem hatalomért, hanem a magyar szabadságért, a minden népnek kijáró igazságért vállaljuk a harcot és az áldozatot. Így maradtunk együtt szétszakítottságunkban, így őriztük meg önmagunkat, így őriztük meg a világnak a magyart. Megőriztük, mert szükség van ránk. 

És ma, csapások százain túl, erőben, büszkén, felemelt fejjel élünk, példát adva másoknak, akár egy egész kontinensnek, vagy éppen a világnak. Ezért nem kérdés számunkra, hogyan kell cselekednünk a nehéz helyzetekben, s amikor Európa falait ostromolják. Ezért nem kérdés számunkra, miért kell őrizni a kultúránkat és a szokásainkat. Mert bizony a szülőföldünk szeretete, az önmagunk értékeihez való ragaszkodás, az Istenbe és a megmaradásunkba vetett hitünk és az erős közösségeink tartottak meg bennünket. Az a szoros szövetség, amely a csapások nyomán magyar és magyar között örök időre szólóan megköttetett.

Tisztelet és dicsőség 1848 hőseinek! Isten óvja Magyarországot, és Isten óvja Kaposvárt!