Szófogadatlan magyarok

Maradj otthon! Mantrázza a tévé, a rádió, a színészek, a politikusok, a celebek, valamint Győrfi Pál. Ami azt illeti ő a leginkább,

Bizony otthon kellene maradnunk, nem lófrálni erre-arra, jönni-menni kirándulni. Csak a legszükségesebbek miatt kellene kimozdulnunk, étel, gyógyszer, ügyintézés és hasonlóan sürgető tennivalók okán. Ehhez képest mi történik? Nem sokat járok a városban, tényleg csak a bevásárlást és a halaszthatatlan ügyeket intézem azt is egyedül és autóval, de ez a kevés kint töltött idő is elég volt ahhoz, hogy rájöjjek Kaposváron többen meglehetősen szabadon értelmezik a koronavírussal kapcsolatos kéréseket, szabályokat.

1. helyszín

A héten el kellett mennem az egyik nagy  barákácsüzletbe valamiért, ezért gondoltam leugrok délután és gyorsan elintézem a bevásárlást. Már a parkolóban megdöbentő kép fogadott, ugyanis tele volt. Bent az áruházban pedig vásárolgató emberek tömege lófrált. A polcok előtt egy középkorú úr kérdezte a feleségétől, hogy vajon passzol-e párna a székhez, amit a kezében tart, a függönyöknél pedig két hölgy válogatott ráérősen... Végül is itt a tavasz, muszáj felújítani, új dolgokat venni, válogatni. Muszáj többen menni, hogy meg lehessen beszélni a dolgokat.  Akkor is ha nem ajánlott.

2.helyszín

Az egyik belvárosi gyógyszertárban mentem maszkot venni, mert optimistán azt gondoltam, hogy náluk még van. (Volt is pár darab úgyhogy szerencsém volt.) Három fiatal közeledett az utcán, amikor a gyógyszertár előtt vártam a soromra. Nem tartották meg a másfél métert úgyhogy jóindulatúan azt gondoltam biztos egy háztartásban laknak. Amikor viszont közelebb értek, akaratlanul is fültanúja voltam ahogy egymást ugratják. Ugyanis az utcán még ott volt pár rendőr és a kamaszok elkezdtek azzal poénkodni, hogy "majd azt mondom, hogy a rokonom vagy ha megkérdezik." Nyilvánvalóvá vált, hogy egy baráti társaságról van szó, akik viccesnek tartják, hogy ilyen zseniális módon sikerül áthágni a szabályokat. 

3. helyszín

Szintén a kaposvári belváros. Öt-hat fős társaság gyülekezik a parkoló autók között. Ketten nagyon menő módon (legalábbis ők annak érzik) fenn ülnek az autó motorházának tetején, hárman körülöttük csoportosulnak, cigizgetnek, beszélgetnek. Örülök, hogy jól érzik magukat, tényleg. Csak nem most kellene, hanem pár hónap múlva, amikor remélhetően már nem lesz kijárási korlátozás.

4. helyszín

Csütörtök délután élelmiszerbolt a város szélén. Ismét a heti nagybevásárlásomat intézem, természetesen egyedül.  Maszk szinte senkin, de a parkoló újfent tele van. Oké nyilván a húsvét, valamikor meg kell venni az ünnephez szükséges dolgokat. Ám ahogy bemegyek ismét nagyon sok embert látok, akik kettesével vásárolnak, bámészkodnak, nézelődnek.

Egy pozitívumoat azonban meg kell, hogy említsek, gyerekeket sehol nem láttam. Nyilván mindenkinek vannak ilyen sztorijai egyébként, lát embereket, akik nem törődnek azokkal a szabályokkal, amiket be kellene tartani. Összejönnek, beszélgetnek, találkoznak - úgy tekintenek erre az időszakra, mint hirtelen jött nyaralásra. Pedig ez nem nyaralás. Bár  remek az idő, szabadba csábít a napsütés, most mégis kicsit oda kellene figyelnünk egymásra. Nem kellene azt gondolni, hogy én csak egy ember vagyok, az nem számít, ha nem tartom be a szabályokat. De számít. Hiszen az egy emberből sokszor egy ember lesz. 

A sokszor egy ember pedig ugyanúgy gondolkodik: menjünk kirándulni a Balatonra, abból nem lesz baj, ha sétálunk egyet a parton. A balatoni polgármesterek és a helyiek viszont azt gondolják, de igen lehet belőle baj, ezért meg is tették a szükséges óvintézkedéseket.  Ha a szép szóra nem hallgatnak az emberek, értenek majd a tettekből -gondoták, ezért lezárták a strandokat és a parkolókat. Bár kíváncsian várom, hogy ennek ellenére mégis hányan célozzák meg a Balatont a húsvéti ünnepek alatt. Kaposváron és a  környékén egyebek mellett a Deseda parkolóját zárták le, és a sportpályákat a Városligetben. Itt sem bízzák a honpolgárok józan belátására a döntést, hiszen az elmúlt hetekben bebizonyosodott, hogy jónéhányan fittyet hánynak a szabályoknak és csoportosan ücsörögnek a tóparton vagy mennek kirándulni, biciklizni.

Arról is essék azért szó, hogy sokan viszont valóban igyekeznek betartani az utasításokat, nem mennek ki, tényleg csak a legszükségesebbek miatt mozdulnak ki a lakásból, nem lófrálnak, motoroznak vagy éppen bicikliznek a Desedán, nem látogatják meg a nyaralójukat a Balaton parton, sőt még kirándulni sem mennek el. Próbálnak túlélni és alkalmazkodni, hogy minél hamarabb véget érjen ez az egész. 

Mert azoknak, akik elvesztik a munkájukat, fizetés nélküli szabadságra kényszerülnek, félnek a fertőzéstől  és nem mehetnek ki a lakásból ez nem nyaralás.  Ez nem buli, hanem egy olyan helyzet, amit túl kell élni valahogy. Már csak miattuk is, ezegyszer próbáljunk meg szót fogadni!

Fenyő Zsuzsa