Csak egy hely van, ahol élhetünk

Én úgy gondolok a Földre mint egy nagy hajóra. Egy olyan hajóra, ami megóvja és életben tartja a rajta élőket. 

Hiszen ha belegondolunk a hatalmas világűrhöz képest a mi Földünk nem valami nagy dolog. Egy bolygó csupán a sok ezer, sok millió között. De mégis  micsoda bolygó. A végtelen, hideg és élettelen űrben otthont ad növényeknek, állatoknak, embereknek, táplálja és biztonságban tartja lakóit miközben megszokott köreit rója a Nap körül. Innen nem tudunk elköltözni, máshová menni, megszökni. Hiszen csak és kizárólag itt tudunk élni. Nincs. Más. Hely. Talán egyszer majd lehet, hogy lesz. Talán egyszer majd találunk egy másik hajót, egy másik bolygót amit benépesíthetünk. De az is lehet, hogy nem. Addig is itt vagyunk, ebben a hajóban. Egy hajóban mindannyian.

Szegények, gazdagok, alacsonyak, magasak, magyarok, franciák, angolok, kínaiak emberek, állatok, növények, hegyek, völgyek, felhők, tengerek....  Mi lesz ha ez a hajó egyszer csak süllyedni kezd? Már mi baj lehetne ezzel a hajóval- kérdezik most sokan, hiszen hatalmas és elsüllyeszthetetlen. Bár így lenne, de sajnos a tények nem ezt mutatják. 

A klímaváltozásról már sokan mondtak sokfélét, van aki szörnyűbbnél szörnyűbb jövőképekkel riogatja az embereket, van aki elbagatellizálja a dolgot, van aki éhségsztrájkba kezd, hogy felhívja a figyelmet a közelgő vészre. Mert vész lesz, nem is kicsi. Ugyanis ez a Föld nevű bolygó egy hatalmas rendszer, amiben ha valami megváltozik az megváltoztat még egy rakás más dolgot.  Tehát ha az ember beleavatkozik a természetbe az olyan változásokat idézhet elő, amit szinte senki nem tud megjósolni. Ezért aztán felkészülni sem tud rá. Mi emberek pedig eléggé beleavatkoztunk a dolgokba, bár ez szerintem elég gyenge kifejezés mindarra, amit tettünk és teszünk jelenleg is.
De nem akarok most senkit a klímaváltozással ijesztegetni, hanem arra szeretnék rávilágítani a Föld napján, hogy milyen szerencsések vagyunk, hogy ezen a gyönyörű világon élhetünk. Milyen hálásak lehetünk ennek a bolygónak, hogy a hideg és embertelen űrben otthont ad nekünk. 

Tudatosítani kellene magunkban, hogy ez milyen hihetetlen dolog és nagyobb tisztelettel kellene bánnunk a Földdel. Tudatosítani kellene magunkban, hogy ez a hely ahol élünk a mi tágabb értelemben vett házunk. Ahogy pedig rendet tartunk a saját portánkon, ápolgatjuk, csinosítjuk, virágot ültetünk, metszünk, gerebélyzünk, felújítunk, tetőt cserélünk, úgy kellene a  mi közös, hatalmas házunkat, a Földet is gondozni. Mert csak ez az egy hely van, ahol élhetünk.