Ez a sör - kiállítás a Rippl-Rónai Múzeumban

Mikortól datálhatók a sörfőzés kezdetei? Igaz-e, hogy a sör folyékony kenyér? Hogy kerül a sörfőzés Magyarországra? Kik és hogyan főztek sört a Kárpát-medencében?

Mi volt az ital népszerűségének a titka? Miért épp Kőbánya vált a hazai sörgyártás fellegvárává? Bor- vagy sörivó a magyar? Polgári vagy munkásital a sör? Ilyen és hasonló kérdésekkel foglalkozik legújabb kiállításunk, mely a hazai sörfőzés és -fogyasztás történetét mutatja be.

Látogatóink megismerhetik honfoglaló őseink italkultúráját, a középkori sernevelőket, a német és cseh sörfőzőket, az ipari sörgyártás megindulását és legnagyobb üzemeink történetét, az állami sörfőzést, és a napjainkban működő kisüzemi főzdéket. Kiderül, hogy készül a sör, miként lesz az árpából maláta, mi a különbség az alsó- és felsőerjesztésű sörök között. Választ kaphatnak arra is, hogy a polgárság vagy a munkásság kedvelt itala volt-e a sör, népszerűségét hogyan irányították, befolyásolták a propaganda különböző eszközeivel.

Szó lesz, a kaposvári sörfőzés kezdeteiről, az egyik helyi városrész nevét adó, svájci születésű Donner János serfőző mesterről, aki 1857-ben, épp a Bach-korszakban, sörfőzdét alapított és kocsmát nyitott a Kapos folyó déli részén, a néhai Sétatér közelében. Donner azonban nem kapott hivatalos engedélyt a sörfőzésre, mivel az italmérés jogának addigi kizárólagos tulajdonosa, az Estreházy uradalom, nem kívánt magának vetélytársat. Így a mester feladta: inkább felparcellázta az általa megvásárolt földeket, a parcellákon pedig új házak épültek, és lassan egy egész városrész alakult ki a környéken.

Itt pedig elérkezett a jelenkori kaposvári sör reklámjának az ideje, amely immár helyi sörtörténelmi tény: Kaposvárnak ismét van egy új kisüzemi sörfőzdéje, amely – Donner János kaposvári sörfőzőmester tiszteletére – a Hansdonner Beers nevet viseli.