Minden napra jut egy tömegszerencsétlenség

Szerdán 272 halott. Kedden 311 halott. Hétfőn 170 halott. Vasárnap 211 halott. Szombaton 242 halott. Pénteken 267 halott. Csütörtökön 258 halott. 

Összesen 1731 halott az elmúlt héten. 1731 nagyszülő, anyuka, apuka,  testvér, barát, ismerős , házastárs, élettárs, munkatárs. Vagy gyermek. 1731 halál a koronavírus miatt. 1731 küzdelem az életben maradásért, 1731 szenvedő ember. 1731 ember rokonai, szerettei, barátai, akik próbálják feldolgozni a veszteséget, a gyászt, a tragédiát. Próbálják felfogni, hogy mi történt. 

Annyian halnak meg,  mintha minden nap történne egy tömegszerencsétlenség. Lezuhanna egy repülő. Kisiklana egy vonat. Felrobbanna egy vegyi üzem. Karambolozna négy, öt, hat busz.  Bomba robbanna a metróban. Öngyilkos merénylő menne egy irodába. Vagy halálos balesetet szenvedne 100 autó. Minden nap.

És ők "csak" az elhunytak. Akik már nem tudnak tovább harcolni az életükért. 

1337-en viszont még küzdenek. Bár altatásban teszik, fájdalomcsillapítók hatása alatt. Ők lélegeztetőgépen vannak. Nem tudják mi folyik körülöttük. De a hozzátartózóik, barátaik, szeretteik, gyerekeik, szüleik imádkoznak minden nap, hogy gyógyuljanak meg. Úgy fekszenek le aludni, hogy nem tudják mit hoz a holnap, csak bizakodnak, hogy talán valami változik és a hazajöhet, aki szívüknek kedves. 

Természetesnek vesszük, hogy minden rendben van és velünk nem történhet semmi. Azt hisszük sebezhetetlenek vagyunk, mi és a szeretteink. De nem vagyunk azok.