Nem vagy egyedül. Hidd el, az irodában vagy a csoportos Zoom-hívásban mindenki ugyanúgy próbál emberi arcot erőltetni magára, miközben még mindig sonkában és kalácsban gondolkodik. Az első nap mindenkinél „próbaüzem”.
Most nem kell megírni a világ legjobb prezentációját vagy ledolgozni három napnyi anyagot. Ma az is siker, ha felöltöztél rendesen és nem húsvéti nyuszis zokniban ülsz egy mítingen. (Na jó, ha igen, az is menő.)
Csak mert vége az ünnepnek, nem jelenti, hogy nem lehet egy kis mini jutalom. Dobj be egy maradék csokitojást reggeli után. Csinálj egy extra kávét. Vagy rakj ki egy kis nyuszis matricát a laptopodra – csak hogy tudd, még nem halt ki teljesen a lelkedből az ünnep.
Kedden ne a hatékonyság bajnoka akadj meg, hanem a „csak csináljuk végig valahogy” hőse. Időbe telik, míg újra beindul az agy – ez nem hiba, hanem biológia. Tedd fel a kérdést: „Ha ma csak egy dolgot csinálok meg, mi legyen az?” (A helyes válasz lehet pl. „nem sírok munkaidőben”.)
A négy nap alatt az agyad átállt „kuckózás & csoki” üzemmódra. Ne várd el, hogy most egy csapásra újra PowerPoint-nindzsa vagy Excel-mágus legyél. Adj magadnak pár napot, és finoman térj vissza a produktív éneddé – már ha egyáltalán akarsz. (De ha nem, az is teljesen érthető.)
Legyen az egy hétvégi brunch, egy mozi, egy lusta délután, vagy csak egy új sorozat, amit este elkezdesz. Ha van előtted valami kellemes, amit vársz, a kedd is kevésbé lesz kínszenvedés.