Koronavírus - értetlen főnökök, ideges iskolaigazgatók, stresszes szülők

Bár rengeteg jó példát láttam a napokban a koronavírussal kapcsolatban, sokan tényleg segíteni akarnak, de meg kell állapítsam, hogy nem mindenki kedves és toleráns. Sőt....

Mivel hétfőtől bezártak az iskolák és óvódák sok kisgyermekes szülő került nagyon kellemetlen helyzetbe. Ugyanis a gyerekek felügyeletét meg kell valahogy oldani. Több helyen például a Somogy Megyei Önkormányzatnál és gondolom jónéhány helyen még megengedték az embereknek, hogy otthonról dolgozzanak, ami nem csupán jófejség, de a vírus terjedését is akadályozza. De nem mindenhol tettek így. Sőt hallottam olyan híreket, hogy valahol arra gondoltak  kiscsoportos felügyeletet biztosítanak a gyerekeknek. Ami azért furcsa, mert éppen amiatt zártak be a köznevelési intézmények, hogy a vírus terjedését megakadályozzák. 

Nyilván ha valaki orvos, vagy pék, vagy a vízellátásért, vagy az áramellátásért felel nem maradhat otthon, hiszen az élet nem állhat meg. De azokat, akik ténylegesen  el tudnák látni a feladataikat részben vagy egészben home office-szal vajon miért nem engedik el a munkáltatók? Érthetetlen ez a görcsös ragaszkodás az irodai munkavégzéshez. A  beidegződések nehezen változnak, de ha vészhelyzet van nem lehetne már elszakadni attól, hogy csak az dolgozik aki bent ül az irodájában. Akit kvázi szemmel tartanak... 

Esetleg feloszthatnák úgy a munkát, hogy a kisgyerekesek dolgozhassanak otthonról, akinek meg nincs gyerkőce, végezze azt a részét a munkának, amit otthonról nem lehet. Most lehet, hogy sokan azt mondják ugyan már most tényleg kivételeznek velük azért, mert kisgyerekük van? Én azt gondolom igen, ez megjárna. Nem csak most, hanem békeidőben is, mert ugye családbarát az ország....

Akinek be kell mennie dolgozni és kisgyereke van, esetleg még egyedülálló szülő is (igen, vannak ilyenek), sok esetben a nagyszülőkre bízza a csemetéit. Bár ezt a megoldást határozottan nem javasolják, de előfordul, hogy nincs más választás.  A szülők ugyanis nem bízzák rá a szomszédra a gyerekeket általában. Hogy miért? Mert a szomszéd idős, vagy mert neki is kisgyerekei vannak, vagy mert egyszerűen nem akarja otthagyni fél napra valakire, akiben nem bízik. Vagy esetleg a szomszéd is otthonról dolgozik és nem tudja a munkáját elvégezni, ha három lurkó még ott tipródik a lakásban. 

Több helyen azt mondták a munkavállalóknak, hogy ha valaki kiveszi a szabadságát otthon maradhat. Nyáron meg mit csinál a gyerekkel, bedobja a zaciba? 

A másik az iskolai félmegoldások  rendszere. Egyrészt itt van ez a távoktatás. Van aki otthon tud maradni a gyerekkel és még el is tudja neki magyarázni az anyagot, nem okoz gondot, sőt tud keresni hozzá videókat, képeket, meg tud írni egy jó kis vázlatot.  Az sem probléma, hogy esetleg angolul van a közös felület, mert megérti. De mi van azokkal, akiknek ehhez nincsenek meg a szükséges kompetenciáik? Mi van azokkal a családokkal, akiknek az otthonában nincs okos eszköz vagy laptop? Vagy van, csak nem tudják kezelni? 

És egy utolsó észrevétel a végére. Nem tudom melyik általános iskolában hogy történt a gyerekek holmijának hazaszállítása, de az egyikről biztosan tudok. Az iskolát kedden és szerdán nyitották, nyitják ki. Kedden két órára, szerdán háromra. Az egészben az a slusszpoén, hogy csak egyesével engedik be a szülőket az alsó és a felső szintre. Számoljunk minden szülőre három percet. Az alsó tagozaton van legalább 200 diák. 200x3 az mennyi is? 600. Ja, hogy az tíz óra nem öt amennyit biztosítottak. Ráadásul egy nagymamával még kiabáltak is, hogy siessen. Összesen öt percet volt benn. És vajon miért a nagymama ment a cuccokért? Azért, mert a szülő otthon volt a gyerekkel...