Mit tegyünk ha vadbaleset történik?

Július közepétől augusztus végéig tart az őzek párzási időszaka, ezért nő a balesetveszély az utakon. Mi tehetünk ha mégis megtörtént a baleset és elgázotlunk egy vadat? Praktikus tanácsok, amit minden sofőrnek tudnia kell.

Ebben az időszakban  az őzbak űzi a sutát, és a legváratlanabb pillanatban rohanhat át az úttesten, ezért ott is kell figyelni, ahol erre külön „vadveszély” jelző tábla nem figyelmeztet.

Az üzekedési időszakban a vadak elvesztik óvatosságukat, és a nap bármely szakában, bárhol felbukkanhatnak, ezzel anyagi kárt és személyi sérülést is okozva. Éves szinten a vad-gépjármű ütközés 70%-a ebben az időszakban történik.

Ha hirtelen kerül a kocsi elé egy állat, és már nem lehet megállni, óvatosan kell cselekedni: Ha a vezető azonnal elrántja a kormányt, megmentheti ugyan az állatot, de lehet, hogy emiatt frontálisan ütközik a szemből érkező járművel, vagy az útszéli fának, villanyoszlopnak csapódik.

Az ütközés  után értesítsük a rendőrséget, mert  a kárigény vizsgálatakor előny, ha a jogosultságot eldöntő tényeket (pl. közlekedési viszonyok) független személy rögzíti, továbbá az intézkedésről hivatalos okirat, jegyzőkönyv készül, amit aztán ki lehet kérni az adott rendőrkapitányságról.

Ki kell tölteni a  betétlapot is. Szerencsés, ha vannak tanúk, ők lehetnek külső személyek, akik másik autóból, netán az út mellől látták az esetet, de lehetnek az autónkban ülő utastársak is.

Vetessük fel a jegyzőkönyvbe a vallomásokat, nevekkel, címekkel, elérhetőségekkel!. Másrészt szorgalmazzuk, hogy a rendőrök is készítsenek mindenről − tehát a baleset helyszínéről, a sérült gépjárműről, és az elhullott vadról − fényképeket. Ugyancsak a rendőröktől tudható meg hivatalosan, hogy az adott útszakasz, ahol az eset történt, az melyik vadásztársasághoz tartozik.

Ezzel kapcsolatban nagyon fontos, hogy határozottan kijelentsük, a vad melyik irányból ugrott (került) elénk, mert sokszor a közutak képeznek határvonalat egy-egy vadásztársaság területe között.

Ütközésnél óriási pusztítást tud végezni egy megtermett állat, például egy 150 kilós vaddisznó. Ha tehetjük, mérlegeljünk! Apróbb vad miatt (nyúl, róka, fácán, stb.) ne tegyünk hirtelen manővereket, pláne nagy tempónál, mert ha elveszítjük uralmunkat az autó felett, akkor fának, vagy éppen egy szembejövő kocsinak csapódhatunk. Inkább az autó sérüljön, vállaljuk be a gázolást, és kerüljük el a komolyabb tragédiát.

Az elhullott vadat a helyszínről elszállítani tilos, ez a vadásztársaság kötelessége, lévén az állatért ő a felelős. A rendőrség az ilyen baleseteknél értesíteni szokta az illetékes társaságot,  és a helyszíni szemle után átadják a tetemet elszállításra. Ha a vadásztársaság képviselői jelen vannak, akkor igazolást fognak adni az autósnak, hogy minden rendben zajlott.

 A hatályban lévő polgári jogszabályok alapján a bizonyítási kötelezettség a gépjármű tulajdonosát illeti, tehát az autósnak kell bizonyítania a keletkezett kárát, és annak összegét. A vadásztársaság felé történő kárbejelentésre a baleset napjától számítva 30 naptári nap (a hétvégéket és az ünnepnapokat is beleértve) áll rendelkezésre, és ez jogvesztő határidő, tehát ezen túl már nincs lehetőség a kárigény érvényesítésnek elindítására. Jogászok mindenféleképpen írásban javasolják a bejelentés megtételét, és postailag ellenőrizhető formában (dokumentált ajánlott küldemény), hogy utólagos vizsgálatnál kizárható legyen a határidő lejártára való hivatkozás.

Arra mindenesetre készüljünk, hogy bírósági eljárás során nem egyszerű a vadásztársaságok felelősségét bizonyítani.  Ha a vadásztársaság felelőssége megállapítást nyer, akkor értelemszerűen azoknak a károknak a megtérítésére kötelezhető, amelyek a vaddal történő ütközés során keletkeztek.

A gyakorlatban két módszer működhet, az egyik, amikor a már kijavított autó számlája, vagy számlái alapján történik a kártérítés (ha van rá lehetőség, a sérült elemeket, alkatrészeket őrizzük meg a kifizetésig), a másik, amikor árajánlat alapján csak előzetes kalkuláció készül a javítás várható összegéről – a végén majd ez is számla alapján rendezendő. Ez utóbbinál nagyon fontos, hogy a sérült autót szemrevételezze a vadásztársaság biztosítójának munkatársa, és készítsen kárfelvételi jegyzőkönyvet.

Biztosan lemondhatunk a kártérítésről, ha olyan vaddal ütköztünk, amelyik az adott területen nem minősül vadászható fajnak – például ilyen lehet egy apróvadas társaság területére tévedt, és ott galibát okozó szarvas.

A róka vagy varjúfélék okozta károk is az autós zsebére mennek, akárcsak a kóbor kutyák miatt bekövetkezett esetek.

Nehézséget okozhat, ha a vad nem szenved halálos sérülést, és elmenekül a helyszínről. Ilyenkor az autón hagyott szőr- és vérnyomok perdöntőek lehetnek, felkérhetünk szakértőt, aki írásban igazolja, hogy milyen állattól származnak, és ezzel érvelhetünk a bíróságon. Végezetül, ha sem az autós, sem a vadásztársaság részéről nem állapítható meg felelősség, akkor mindkét fél viseli a saját kárát.

Vonatkozó jogszabályok a Polgári törvénykönyv (Ptk) alapján:

345. § (1) Aki fokozott veszéllyel járó tevékenységet (veszélyes üzem) folytat, köteles az ebből eredő kárt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt olyan elháríthatatlan ok idézte elő, amely a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül esik. Ezeket a szabályokat kell alkalmazni arra is, aki az emberi környezetet veszélyeztető tevékenységével másnak kárt okoz.

A fokozott veszéllyel járó tevékenység lényege, hogy csekély hiba is aránytalanul súlyos károkat eredményezhet. A bírói gyakorlatban veszélyes üzemnek számít a gépi erővel hajtott jármű, míg fokozott veszéllyel járó tevékenység a vadállat tartása.

351. § (1) Aki állatot tart, az általános szabályok szerint felel azért a kárért, amelyet az állat másnak okoz. (2) Vadállat tartója úgy felel, mint az, aki fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytat.