Jézus születésétől az új Iphone-ig - karácsony Somogyban és Budapesten

Ahány ember, annyi gondolat, annyi féle érzés és annyi féle elképzelés a karácsonyról. Sokfélék vagyunk és mindannyian kicsit másképp éljük meg a karácsonyt.

A gyerekeknek elsősorban az ajándékokról szól az ünnep, a családoknak az együttlétről, az anyukáknak és nagymamáknak a sütésről,főzésről, az apukáknak a fa befaragásáról, de még sokáig sorolhatnánk. Trixler Zsófia riportjában arról olvashattok, hogy Somogyban és Budapesten mit jelent az embereknek az ünnep. 

 SOMOGY

Célállomás: Jól ismert faluszag, szitáló eső, kihalt utca. Ismét közép-Somogy kis községe lát vendégül. A jól ismert régi utak mit sem változtak az évek alatt. Kutyák csaholása lépteim nyomán, a ménes udvara is fakó homály. Alacsonyan ül a köd, megtartják a kádárkockák.

Egy idős néni mosolyog, a kapuban vár rám. Kedvesen invitál a lakásba. Margit néni karácsonyi menüje többnyire állandó: tyúkhúsleves, rántott hús, cigánypecsenye, saláta, rizs, krumplipüré. Édességnek a bejgli és a család kedvence, az úgynevezett házikó kerül az asztalra. Egyedül él, nyugdíjából kénytelen fenntartani magát. A 71 éves hölgy egyre kevésbé képes a konyhakert művelésére, ezért többnyire a városban vásárol. Karácsonykor összejön az egész család, a gyerekekkel és az unokákal. Könnyes szemekkel emlékszik vissza:

„Ebben a kis szobában van egy olyan légkör, amikor úgy érzi az ember, hogy itt a szeretet. Ez úgy jó… Együtt vagyunk, összejövünk.”

Nem véletlen, hogy erre az ünnepre gyűjt egész évben, 60-70 ezer forintot költ az előkészületekre. A fiai sokat támogatják, hiszen nincs annyi nyugdíja, hogy éves ellátását magának biztosítsa. A családoknál már rég nem maguknak termelnek. Nincs baromfi, disznó, semmi állat, ami biztosítaná a konyhára valót. Az idősebbek már nem tudják ellátni az állatokat, így nem tartanak és már föld sincs, ahol az alapanyagok megteremnének. Mindent úgy kell megvenni a városban, ráadásul már az ajándékozásé a főszerep.

’70-es évekbeli játékok a parasztházból

Margit néni szerint rég nem olyan meghitt a Szenteste, mint akkor, gyermekkorában.: „A kapitalizmus viszi a karácsonyt, a fogyasztói társadalmon alapul: minél drágább ajándékok, ez a cél. Jó pár éve nem Jézus születésén van a fókusz. Ilyen már nincsen, a kommunista világ eltörölte. Nincsen Isten, nem kell hinni. Az idősebb korosztály körében, 60-80 évesek, még megmaradt az ünnep vallásos jellege. Ők még járnak templomba, a fiatalok közül csak nagyon kevésen, bár mostanában egyre több ember fordul ismét Istenhez. Ha az ember bajban van, akkor kihez fohászkodik? Istenhez. Nem azt mondja, hogy jaj, Orbán Viktor segíts meg.”

A szintén falubéli Béla bácsival a buszmegállóban találkoztam, számára még megvan az esemény vallási jellege, de sokan meghaltak a rokonságban, a fiatalok pedig már más szórakozásra vágynak. Szerinte az életszínvonal nem sokat emelkedett, az elmúlt években, Magyarországnak el kell érni legalább az osztrák szintet, hogy jól éljenek az emberek, Svájcról nem is beszélve. 

„Ott már milliók a keresetek, meg a nyugdíjak, itt mikor lesz?”

Ezzel együtt sajnálja, hogy az európai országokban mindenhol az EU álláspontja érvényesül, ő nem érzi hasznosnak a tagságot: 

„Jobb lett volna, ha maradunk kint, megvolt a lehetőség.”

Rázkódó kerekek, remeg az egész szerkezet. A buszon ülve sivár a táj, szívemben mély nyomot váj. Száraz leveleket visz a szél, a házak tetején füstölő kémény. A nem túl biztató körülmények ellenére célba értem. Mindössze egy ember állt az állomáson, rideg szemmel tekintett rám, nem igazán érthette, mit keresek itt. Már nem tartozom az apró település név szerint ismert lakosságához. Átszálltam.

 BUDAPEST

Vissza a fővárosi nyüzsgésbe. Sátáni üvöltések az utcán, forgalmi zaj, heringparti a BKK-n. Meglátogatom Újpest valószínűleg legvidékiesebb részét, a piacot. A késő délelőtti órákban járunk, már feloszlott a tömeg. Az eladók viszont még kedvesen köszöntik potenciális vevőiket. Széles mosollyal, a fiatalabbak Mikulás sapkában végzik a munkát, némelyik segítőkészen még azt is megkérdezi, hogy mit tervezünk készíteni és az alapján tesz ajánlatot a kínálatból. A nézelődő lelkek többsége az 50. életévet betöltöttek közül kerül ki. 

Kati néni szeret itt vásárolni, komfortosnak és kényelmesnek találja, nem magasabbak az árak, mint máshol. Számára nehezebb kigazdálkodni az összeget, a karácsonyi beszerzőtúrához, mint 3 éve, mert meghalt a párja, így egyedül kell állnia a költségeket:

„A hús és a liszt nagyjából nem kerül többe, mint tavaly, de mit csinált az ember? Felvásárolta az árstopos termékeket. Mondtam a fiamnak, hogy ketten menjünk a Lidl-be és úgy kaptunk 10kg-ot. Meg tejet. A másik fiamék is hasonlóan. Hús esetében csak 3kg-ot adtak, de ismerős által vehettek 5kg-ot. Feleségével ment, úgy kaptak 10-et. Így jutott húshoz a család.”

Számára a karácsony a nehézségek ellenére is a szeretet ünnepe.  

Ezzel szemben a 45 éves Laci Grincsként mutatkozott be, hiszen pont úgy utálja ezt a 3 napot az évben, mint a rajzfilmfigura. Úgy érzi, nem szól másról, csak a stresszről. Fiatal felnőttként mindig dolgozott, hogy a családos kollégák otthon lehessenek. A költekezés csak indulatokat szít, főleg az integrált iskolákban. Egyes gyerekek a legújabb Iphone-t, míg mások egy szelet rántott húst kapnak ajándékba. A téli szünet végén, úgyis mindenki elmondja mit kapott, így a gazdagok és a szegények is kellemetlenül érzik magukat, hazugságra kényszerülnek. 

A húspult előtt nézelődő Tímea Budapest elővárosából érkezett a piacra. Megvan mindenük, ezért évközben is csak a születésnapokon adnak egymásnak tárgyi emlékeket. Gyermekként nem igazán szerette a karácsonyt, de amióta a lányai megszülettek, egészen más. Annyira várják, hogy már most fel van díszítve a lakás. Fenyőfájuk még nincs, de minden más már igen. Tavaly vetélkedőt tartottak, nagy családi körben:

„Azt találtuk ki, hogy mindenki, aki ott van, húz egy nevet és csak egy embernek kell ajándékot venni. Inkább kézműves apróságokkal próbálkoztunk, hogy ne a vásárlásé legyen a főbb szerep. Átlátszóba kellett csomagolni. Nem írtuk rá se azt, hogy ki kapja, se azt, hogy kitől és betettük a közösbe. A legidősebbektől indultunk és választani kellett egy csomagot. A lányok tavaly még nem vettek részt ebben, így tudták, hogy ki kitől kap meglepetést. Jelzéssel segítettek, hogy az övé vagy sem, ha az övé, akkor volt benne egy papír pár sorral az ajándékozóról és ki kellett találni, hogy kitől kapta, ha nem az övé, akkor visszarakta és mentünk tovább.”

Számára fárasztó és macerás az ünnep, de a sütés részét szereti. A férjével mindig van valami projekt, idén például fürdőszoba felújítás, mert most arra van szükség. Ez nagy költség, így ezt adják egymásnak karácsonyra. 

A piac látképe a déli órákban

Az egyik zöldséges bódét vezető házaspár nehézségekkel küzd, igyekeznek úgy élni, hogy a gyerekek ne érezzék meg a változást, a szülők inkább saját igényeiken spórolnak. Nem viszonyulnak a fizetések az árakhoz, így kénytelenek jobban megválasztani, hogy mit vesznek és mennyiért.  Számukra a karácsony az összetartozásról és a családról szól, a vallási jelleg teljesen kikopott. Megkértek, hogyha tehetem, fizessek inkább készpénzzel, mert a kártyás fizetés plusz költségeket számol fel az árusoknak. Többek között így is igyekeznek spórolni, ugyanis az elmúlt évek inflációs helyzete miatt kénytelenek voltak emelni az árakon, ezért csökkent a forgalmuk.

Friss zöldségek a délutáni ebédhez, egy 4 fős családnak a vasárnapi húsleves akár 4000 Ft-ba is kerülhet

A 71 éves Gitta néni már 13 éve dolgozik itt, de csak nyugdíjkiegészítésként. Úgy gondolja, hogy nem vesz már Mercit és sarokházat, helyette tavaly tél óta egy Ft-ot sem emelt sem a tészta, sem a tojás árán.

„El tudom képzelni azokat az idős embereket, akiknek 50-70 ezer Ft-ból kell megélniük és mennyire gond nekik, hogy mi lesz holnap, ha elromlik a mosógép vagy talán nincs is neki mosógépe. Mihez kezd? Neheztelem, hogy a minimálbér majdnem 300 ezer forint és vannak itt nyugdíjas ismerőseim, akiknek csak tized, kéttized ennyi jut. Nekik adom a repedt tojást meg a szakadt tésztát. És megélnek. Megeszik a 3 napos kenyeret, elfogadja a sérült tojást, igyekszem úgy adni, hogy ne érezze, megkérdezem, hogy nem sértem-e meg vele, de mi már nem tudunk ennyit megenni. Be szoktam rakni műanyag dobozba, hogy ne folyjon szét és ő ezt otthon megoldja. Ezek infrával kezelt tojások, így nem lesznek szalmonellások.”

Az üzletben az utolsó két hétben mindig megemelkedik a forgalom, főleg azért mert idén a IV. Kerületi Önkormányzat az időseknek 6000 Forintos utalványt ajándékozott. A néni 6 hét alatt 450 ezer Forint értékben fogadott el kupont az idősektől, élnek a lehetőséggel. 26 ezer nyugdíjas kapta ezt az esélyt. Idén januártól októberig a nyugdíjas fogyasztói árindex 21%-kal emelkedett. Az élelmiszerárak viszont ugyanebben az időszakban 30%-kal nőttek, olvasható a KSH oldalán. 

Az idős hölgy szerint jelentős ez az összeg, hiszen a bevásárlás mellett félre kell tenniük gyógyszerre és rezsire is:

„Számoljon: Egy 1,5 kg-os kenyér, amit beoszt 3 hétre, mert beteszi a mélyhűtőbe és megmikrózza, tud venni belőle 2 liter tejet, 1 tejfölt, 10 tojást, a zöldségesnél 2 kg krumplit és hagymát és a hentesnél 4 szelt karajt vagy halat. Neki ebből már megvan az ünnepi ebédje.”

Egyébként Gitta néninek is nehezebb kigazdálkodnia a bevásárlást, mint 3-4 éve. Beszalad egy multihoz és csábítják az áruk, ami pénz van a zsebében, azt mind el is költi. Sokszor úgy rakja vissza a kosárból a polcra a túlárazott, mégis hívogató termékeket. Nem is meri összeszámolni, hogy mennyit költenek a 3 fős háztartásban, de 100 ezer felé becsüli az értéket. Pedig tojást és tésztát nem kell venniük. Neki a karácsony a legnagyobb ünnep, a békesség, a csend, a harmónia. Mindent félretesz azon a két-három napon. 

A piaci beszerzőutamat és a keserédes társalgásokat követően megcsapott a frissen készülő lángos illata, úgy döntöttem veszek egyet, hiszen még sokára fő meg az ebéd. Odaléptem a bódéhoz, ránéztem az árakra, amik azonnal visszarántottak a szomorú magyar valóságba, így éhesen indultam haza.

Trixler Zsófia